Ma már köztudott, hogy a földtörténet folyamán a litoszféra lemezek jelentősen elmozdultak egymástól.
Egy adott területen fellelhető ásványkincs-előfordulásokat éppúgy, mint a terület biodiverzitását, alapvetően a lemezek földtörténet folyamán elfoglalt helyzete határozza meg. Az Alpi–Mediterrán térségben az Eurázsiai- és Afrikai-lemezek között számos kisebb-nagyobb tektonikai egység bonyolult képét látjuk, melyek eredetét és azokat a mozgásokat, amelyek eredményeképpen a mai helyzetükbe kerültek, elsősorban paleomágneses mérésekkel számszerűsíthetjük. A módszer lényege az, hogy egy-egy tektonikai egységre a különböző korú kőzetekben „befagyott” paleomágneses irányokból „látszólagos pólusvándorlási” görbék határozhatók meg, melyek nem a föld mágneses pólusának helyzetváltoztatását, hanem egy adott tektonikai egység különböző korokban elfoglalt földrajzi szélességét és az északhoz képest (vagy két, vagy több tektonikai egység egymáshoz képest) végbement forgásait tükrözik.
Az Adriai-lemez látszólagos pólusvándorlási görbéje (a) valamint szélességváltozásának sebessége (b) és elfordulásának mértéke (c) az elmúlt 167 millió évben. (Márton et al., 2017)
A Kárpát–medence legtöbb tektonikai egységét az Európai- és Afrikai-lemezek között korábban kinyílt Neotethys-óceán fejlődéstörténetéhez kapcsolódó kéregdarabnak tekintjük, amelynek hozzánk legközelebbi stabil területe az Adriai-mikrolemez. Ennek a látszólagos pólusvándorlási görbéje az a referencia-rendszer, amelyhez a fent említett kéregdarabok, közöttük is elsősorban a Dunántúli-középhegység mozgásait viszonyíthatjuk. Azokat a több fázisban kivitelezett, szisztematikus paleomágneses vizsgálatokat, amelyek az Adriai-mikrolemez látszólagos pólusvándorlási görbéjének meghatározásához vezettek, horvát, szlovén és olasz geológusokkal együttműködve végeztük (Márton et al., 2017). Külföldi kollégáink a geológiai háttér megvilágításával, megfelelő feltárások felkutatásával, paleontológiai és üledékföldtani vizsgálatokkal vettek részt a kutatásban, míg a paleomágneses terepi mintavételt, a laboratóriumi vizsgálatokat, az eredmények statisztikus kiértékelését a Paleomágneses laboratórium munkatársai végezték el.
Hivatkozás:
- Márton E., Zampieri, D., Ćosović, V., Moro, A., Drobne, K. 2017: Apparent Polar Wander Path for Adria extended by new Jurassic paleomagnetic results from its stable core: tectonic implications, Tectonophysics 700-701, 1-18.
- http://dx.doi.org/10.1016/j.tecto.2017.02.004
- http://real.mtak.hu/id/eprint/50186
